Egyéjszakás kalandjaim - Kuala Lumpur és Phuket

Nepál a búcsú napján sem hazudtolta meg önmagát: a kathmandui nemzetközi reptér olyan, mint egy közepesen lepukkant vasútállomás, a checkin-hez az épület előtt kell sorba állni. További érdekesség a következő felirat a securitynél: "girlandokat, virágfüzéreket ebbe a ládába kérjük dobni" (poszt-fesztivál feeling), valamint külön sor van nőknek és férfiaknak, mert mindenkit megmotoznak. A kifutópályát tarkító hepehupák ellenére az AirAsia gépének sikerült felemelkednie, és négy órával később landoltunk Kuala Lumpurban. Bár csak a reptéri hotelhez kellett eljussak, ami már funkcióját tekintve sem lehetett messze, addig vártam buszokra és kanyarogtam terminálok között, hogy hajnali egykor sikerült beesni az ágyba, három óra masszív keresgélés után, amit számos segítőkész, de angolul nyomokban sem beszélő középkorú maláj pasas tarkított. Ennek ellenére megérte megkeresni a helyet: öt óra alvást, egy zuhanyt és reggelit nyertem. Másnap reggel az új checkin villámgyorsan ment (akkor is, ha az EUn kívül hozzá kell szokni ahhoz, hogy mindenhol három és nem két vizsgálaton kell átesni: a checkin és a security mellett mindig van egy szép hosszú immigration sor is). Már épp gondolkodóba estem, hogy mit kezdjek magammal két órán keresztül, amikor felfedeztem a szupererős wifit - innentől inkább az volt a gond, hogy le ne maradjak a gépről. Mire feltöltöttem a nepáli képeket, indultunk is. Thaiföld már a levegőből gyönyörű: izgatottan nézegettem a párás szigeteket, kék vizet meg a fehér tengerpartokat. Az első napra azonban még városnézés volt előirányozva: a jógaközpont csak holnap nyit, így egy phuketi szállodába taxiztam a reptérről. Ez nem ment egyszerűen, mert a sofőrnek halvány fogalma  nem volt arról, hová megyünk, a GPSt pedig itt még nem találták fel. Végül megállt valami taxis konzultációs központban, ahol kiderítették, hol a hotel. Utána már csak kicsit kellett mutogassak, hogy tényleg meg is találja. Amúgy ez a mentalitás, úgy tűnik, thaiokra, malájokra egyaránt jellemző: nagyon segítőkészek, nyugodtak, kedvesek, csak épp általában halvány gőzük nincs semmiről. Miután végre lepakoltam, rögtön elindultam egy térképpel felfedezni Phuket Town-t. Lelkesedés ide vagy oda, néhány óra sétálgatás után be kellett lássam, hogy ez egy csúnya város(ka). Mint Kathmanduban, itt is elterjedtek a lengedező kábelek, a közlekedési szabályok figyelmen kívül hagyása és a por. A járda is ugyanúgy ismeretlen fogalom, nagyik és togyogós babák is minimum robogóval járnak. Újdonságként értek viszont a minden ajtóba kitett házi oltárok, valamint az, hogy az összes bolt egyben tévékonyha is: bármit is árultak, mindenhol ott volt a bejáratnál a tulaj rezsója, konyhaasztala és a tévé valamelyik szappanoperára állítva. Továbbá Nepállal ellentétben itt nagyon is megvan még a király: minden körforgalomban őfelsége színes portréja látható, virágokkal körülvéve. Az állítólagos vad nightlife-ra viszont nem sok jel utalt, azt kivéve, hogy a taxis erősen érdeklődött a családi állapotom után. Turistát sem sokat láttam, valószínűleg mind a tengerparton vannak; holnap reggel én is indulok.

Bhaktapur

Ma reggel szinte rutinosan szálltam fel a Dervis Transz bhaktapuri járatára, hogy felderítsem Nepál régi fővárosát. Bhaktapur ma már csak turistalátányosság, kicsit mint Toledo Madrid mellett. A prospektus szerint, amit a belépeti díj fejében a jegy mellé kaptam (a város "open-air museum", vagy mi, levágtak 15 dollárra), Bhaktapur nemcsak a világörökség része, hanem a sok felújítás meg tatarozás eredményeképp Ázsia 10 legtisztább városa közé is beválasztották. Ez utóbbihoz valószínűleg vastagon meg kellett kenni az ítélőbizottságot (lehet, erre kellett a belépeti díj), ugyanis azon felül, hogy szemét és kecskék hevernek szanaszét szabadon az utcán, a városlakók, demonstráland, hogy Bhaktapur virágzó mezőgazdasági központ, az utca közepén rostálták a pelyvát. Mindenfelé nagy rizskupcok közepén álldigáló nőket lehetett látni, akik vagy lapos szalmatálakon szitálták át a szemeket, vagy az ősi egyiptomi módszerhez hasonlóan lapáttal hajigálták a levegőbe a rizst. 

Emellett persze vannak szép (és helyenként meglehetősen explicite erotikus) fafaragásokkal díszített szentélyek, kőelefántok és -sárkányok, és három-, négyemeltes pagodaszentélyek is - valóban van valami bennlakásos skanzen jellege az egésznek. Az erotikus faragványoknak - Kama Sutra 3D - háromféle legendája is van, mindegyik elég szórakoztató. Az első, hogy tudatlan hívők oktatására szolgált, olvasókönyv helyett (ehhez képest nálunk a katedrálisok üvegablakai pokolban égő bűnösöket ábrázolnak oktató céllal, khm-khm). A második magyarázat, hogy a fafaragások a muszlim betörések idején készültek: mivel a hithű muzulmánok utálják a szexet, a hinduk reménykedtek, hogy az ellenség elkerüli és ezért megkíméli az erkölcsromboló faragványokkal díszített épületeket. A harmadik lehetőség a kedvencem: eszerint a fajtalankodó hölgyek-urak-kecskék villámhárítóként szolgálnak. A villámlás istene a hindu mitológia szerint ugyanis egy szűz hölgyemény, aki kerüli a szeméremsértő ábrázolásokat, vagyis kevesebb eséllyel találja meg az efféle domborművekkel díszített épületeket. Lehet választani, kinek mi tetszik. Fényképeztem jobbra-balra, rostáló nőket, bronzkutyákat és kaméleonszerű szörnyeket tipró Buddhákat egyaránt (sárkányölő Szent György nepáli módra, gondolom). Amikor meguntam az idegenvezető szolgáltatásaikat ajánlgató "art studentek" hadát - ezzel a szöveggel vadásszák a turistákat - beültem egy kávézóba, és kipróbáltam a helyi curd yoghurtot, ami leginkább a török joghurtra emlékeztet, édes-savanykás és nagyon finom. A kulináris élményen felbuzdulván Kathmanduba visszaérve kicsit elragadtattam magam: kitaláltam, hogy ma lesz a napja, amikor a jaksajtot is kipróbálom. Ez utóbbi azonban csúfos kudarcba fulladt: a biztonságosan leplombáltnak tűnő csomagban lakó sajtkockák, amikre a hotel mellett szupermarketben tettem szert, kinyitva nemcsak porosnak, de kifejezetten penészesnek bizonyultak. Ennyit a gasztronómiai kísérletezésről: jobb, ha este merészségemet megbánva szépen visszavonulok a hotel penészbiztos éttermébe a sültkrumplihoz.