A cím copyright by Móni – ugyanis a Sárkány (vagy egyes kultúrákban a Kenguru) Éve, bár tisztelet a kínaiaknak, az én esetemben kedvenc nővérem találmánya. A szülinapomra egy 2012-es naptárat kaptam tőle, amibe szépen beleírt mindent, amit elképzeltem – nekem már csak meg kellett valósítani.
Challenge accepted – here I come… egy hét múlva ilyenkor már tényleg egy repülőn fogok ülni Kathmandu felé, valahol Frankfurt és Új Delhi között félúton. Minden valóra válik, ami a naptárban van, sőt, még annál is több! Nem csoda, hogy pörög a fejem, bár ha nagyon rástresszelek a „melyik-bőröndbe-is-kell-tegyem-a-sárga-kalocsnit” témára, drága nagynéném éleslátóan megkérdezi: most panaszkodsz, vagy dicsekszel?
Igazság szerint dicsekszem, bár igyekszem halkan, mert nagyon örülök, hogy ilyen szerencsém van. A világ legjobb dolga történt velem: már eleve boldog voltam itthon, a fantasztikus családommal és barátaimmal, az álomlakásomban, egy szuper városban; aztán pedig egy randa decemberi napon kitaláltam a Kalandot. Most pedig megvalósul, két felvonásban, rendeztük én meg a Nagybetűs Élet:
Első felvonás
Első szín – Nepál, Everest High Passes Trek
(október 9-30)
A Jeti Airlines elrepít Luklára (2860m), távol minden civilizációtól, áramtól, folyóvíztől és WC-papírtól, és kezdődik a három hetes túra! Egészen 5535m-ig felmegyünk, persze csak szépen lassan, nézünk monostort, hegyi tavat, havas Mount Everestet. Este olajmécses fénye mellett pergamenre fogom felvésni a különítmény kalandjait, és majd október végén adok hírt, amikor megtérünk a civilizációba.
Második szín – Thaiföld, Koh Yao Noi szigeti jógaközpont
(november 1-15)
A hegy után jön a tengerpart, a hegymászás helyett pedig egy sokkal megerőltetőbb sport: jógázni és meditálni tanulok itt két hétig. Napi kétszer két órában próbálom majd hajlékonnyá, nyugodttá és sugárzóvá varázsolni magam – aki ismer, tudja, hogy ez nagyobb kihívás számomra mint a Mount Everest. Szerencsére az órák között lehet majd egy kis dzsungeltúrával, sziklamászással, kajakozással és egyéb relaxáló extrémsportokkal lazítani. Itt lesz internet, ha nem is sok, vagyis sűrűbben tudok majd írni.
Harmadik szín – Laosz és Vietnám
(november 16 – december 1)
November közepén beteszem a lábam Ázsia 0.1 fő/km2-nél sűrűbben lakott területeire is – Bangkok, Luang Prabang, Hanoi, Hoi An, Saigon, talán meg is tanulom kimondani őket, ha már ott leszek. Várost, templomokat, öblöket és szigeteket nézünk majd apámmal ketten, valamint a tengerparton fogunk egymás mellett heverni a napágyainkon és megosztozunk a naptejen – vagy ha ez utóbbit 10 perc alatt halálosan megunnánk, inkább kiteszörfözünk…
Negyedik szín – Új-Zéland, Christchurch, lovastábor
(december 2-16)
December elején érkezem Új-Zélandra – Viggo Mortensent sajnos valószínűleg nélkülöznöm kell majd, de minden más lesz a farmon, ahová megyek: erdők-mezők és lovak, lovak, lovak!! Azon felül, hogy gyűrűkurásat játsszak egész nap hegyen-völgyön, másik vágyam, hogy megtanuljak ugratni; ha a lótuszülést meg tudom csinálni, a lóugrás gyerekjáték lesz.
December közepén ez a tábor is véget ér, a lovakat a kengurukkal együtt befogják a Mikulás szánja elé, én pedig repülök az északi szigetre (még mindig Új-Zéland), rendhagyó családi karácsonyra: lánytesók, apukám és Cathal alkotják majd a csapatot (feltéve, ha Mónit beengedik a kiwik a szigetükre a kirojtosodott útlevelével).
Függöny – az első felvonás vége – dobpergés és…
Második felvonás – SYDNEY!!!
Ha a DIAC is úgy akarja (Departement of Immigration and Citizenship), december 30-án beléphetek Ausztráliába, zsebemben egy 3 évre szóló 573-as típusú vízummal. Szépen szervezett utazásomban ironikus részlet, hogy ez az egyetlen, ami egyelőre hiányzik… az ausztrál bürokrácia szabályainak értelmében hőn áhított vízumomat valahonnan Vietnámból kell majd megkérjem (tanulóvízumot maximum 4 hónappal a kurzus kezdete előtt lehet igényelni).
Az egyszerűség kedvéért azonban most vegyük most azt az esetet, hogy kapok vízumot, és Új-Zélandról nem Budapest érintésével érkezem Ausztráliába: a tervek szerint így Sydneyben szilvesztereznénk és kezdődik a Kaland második fele: az egyetem és az élet fejjel lefelé.
Ez a blog azért készült, hogy elmeséljem a Kaland mindkét felvonását, az utazással kezdve hegyen-völgyön át a Sydney-i berendezkedésig, avagy, hogy hogyan is fogok napszítta szőke hajú, bronzbarna bőrű ausztrál szörfistennővé változni. Megdolgoztam a blogszerkesztővel, ennek eredménye, hogy interaktív térkép is van (lásd lent), és a fényképgaléria is elérhető a blogról. Remélem, tetszeni fog Nektek – we aim to entertain.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése