2012. október 24.

L'or et le noir


Ezzel a címmel nem egy belvárosi étteremre gondolok, az ornitológiai élményeimet hivatott bevezetni, csak még fenntartom kicsit a feszültséget, mielőtt elárulom, mire utal. Ma a környéken kirándultunk, csak lazán. Reggeli után megnéztük a helyi piacot, ami az ittlakóknak van és nem a turistáknak. Főleg a városból felhozott dolgokat lehet kapni, Coca-Colát, szerszámokat, műanyag lapátot, elvétve egy két banánt, citromot, almát, de alig. Nagyon tetszettek a pöfeteggombára hasonlító fehér golyók, amiket alkoholerjesztéshez használnak (kémikusok, any idea?). Ezután elhagytuk a falut és elindultunk a kilátópont felé. Itt rengeteg nyüzsgött a címben említett fekete madarakból: Bipin ragaszkodott hozzá, hogy varjak, de beazonosítottam, holló volt mind, csak nehéz elhinni, olyan sokan vannak, reggel egy pont az ablakomban trancsírozott fel valami szemétdarabot. Az igazi csoda viszont ezután következett: aranysasokat láttunk, nem is egyet, hanem hármat! A falu fölött keringtek, valamivel alattunk, még le is tudtam fényképezni. Sose gondoltam volna, hogy nem csak madárkönyvben fogok ilyet látni.... Ezután még feljebb kapaszkodtunk, és elértük a kilátópontot. Gyönyörű idő volt, láttuk körbe az összes hegyet, a Mount Everestet is. Bipin elárulta, hogy onnan lehet felismerni, hogy mindig "felhőben" van: olyan erősen fúj rajta a szél, hogy sosem fagy meg a hó, ezért mindig lehet látni porhavat a levegőben. Miután kibámészkodtuk magunkat, tovább lődörögtünk, felmásztam a sziklákra és legörögtem a hegyoldalon, fantasztikus volt a táj piros és kék virágokkal. Láttuk a világ legmagasabban lévő hotelét is: gazdag japán turisták járnak oda helikopterrel, és a szobák az Everestre néznek. Ehhez képest egy éjszaka "csak" 150 dollár... Ebédidőre vissza is értünk a hotelhez, ma már nem is megyünk sehova: délutáni programnak a sherpamúzeum, zuhanyzás és esetleg, ha szerencsém van, wifi van előirányozva.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése