Lazy day

Ma későn keltem, nem siettünk sehova, a következő város, Dingboche, csak pár órás sétára volt. Különben sem siettem kimászni az ágyból, a vastag pokrócnak hála nagyon jól aludtam. Szép kényelmesen reggeliztünk, ma kipróbáltam a "tibeti kenyeret" ami leginkább egy nem zsíros lángosra hasonlít. Összességében a nepáli ételek finomak, de nem túl sokfélék, és egyre feljebb a hegyen nyilván egyre szűkebb a kínálat. Tészta van, és rizs, ez az alap: ezeket lehet enni répával, káposztával, krumplival, néha borsóval, és spenóttal is. A kedvenc leveseim a noodle soup (mint az otthoni zacskós, szerintem ez is zacskós) és a sherpa stew, amiben a tészta és a zöldségek mellett krumpli is van. Főételnek van chow mein (ez mindig akkora adag, hogy nem tudom megenni), ebben a sült tészta mellett zöldség van, sült tojás és esetleg hús. Húst amúgy nem ajánlott enni, mert a völgyből hozzák: minél messzebb vagy a hegyen, annál hosszabb a szállítási idő, és a hordárok nem hűtőszekrényben cipelik a hátukon, csak á la nature, nejlonzacsiban. Ha a tésztát megunná az ember, lehet sült rizst is enni, vagy a másik kedvencemet, a nepáli tálat, ami főtt rizs zöldségcurryvel, lencselevessel és savanyított csípős zöldségekkel. Itt véget is ér a felsorolás, legalább is ami a hegyi kosztot illeti. A reggeli lángos után elindultunk Dingboche felé. Gyönyörűen sütött a nap, virágok voltak mindenfelé, lent a völgyben a folyó kanyargott. Folyton megálltam fényképezni meg kimászni, felmászni, lemászni különböző érdekes sziklákra. Még az andalgós tempóval is jóval ebéd előtt érkeztünk Dingbochéba, ezért csak ejtőztünk a napon a hotel előtt. Miután magamhoz vettem a mai adag noodle soupot, megmásztuk a szomszéd dombot, hogy megnézzük, merre vezet holnap az út. Amikor a felhők eltakarták a napot, mint minden délután, lejöttünk és elkövettem mai hőstettemet: hajat mostam. Otthon ez nem kihívás, de ittt az udvaron, a hideg vizet vödörből öntve a fejemre máris érdekesebb. Szerencsére ma estére két pokrócom is van.