December 24-e délutánonként az elmúlt huszonévben karácsonyfát vagy mézeskalácsot díszítettem, ünnepi ájtatban, meleg szobában miközben a rádióból szólt a stílenacht. Idén 24-e délután amikor kiszálltam a lakókocsiból Wanakában, nem a forralt bor vagy a töltöttkáposzta járt az eszemben, hanem egy hideg sör és az, hogy mielőbb bevethessem magam a tóba, mivel harminc fok volt és hétágra sütött a Nap. Üdv a déli féltekén. Ettől még persze ünnepeltünk: miután este nyolc felé kezdett túl hűvös lenni a napozáshoz, Orsi és Móni nekiláttak vacsorát főzni, én pedig feldíszítettem a buszt. Mire felaggattam a girlandokat, felállítottam egy pohárba egy tujafa-ágat és kitettem a gyertyákat meg a mézeskalácsot (Móni sütötte még Melbourne-ben!), addigra Orsiék elkészültek a vacsival. Sikerült egy szál rezsón háromfogásos ünnepi barbecue-t rittyenteniük, és még levest is főztek. Az énekléstől eltekintettünk, de a gyertyákat meggyújtottuk és a mézeskalács-illattal már majdnem tényleg karácsony volt (12 órával előbb, mint otthon). Láttunk más turistákat is ünnepelni: az egyik lakókocsinak piros rénszarvas-orra volt, a másikon fényfüzérek lógtak, egyesek pedig felfújható Mikulást hoztak magukkal. Mindennek ellenére úgy éreztem, a déli karácsony kicsit olyan, mint az európai halloween: erősen importcikk-jellege van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése