Queenstown

A Mount Cook-tól  Queenstown felé a Kawarau Gorge-on át vezet az út. Lakókocsis turista ritkán örül a hegyi szerpentinnek, de itt mégse panaszkodtunk, talán mert leesett állal nehéz beszélni. Gyönyörű volt a táj, kopár csúcsú, zöld füves oldalú hegyek kétoldalt, középen pedig szürke kavicságyon rohant az égkék folyó, rózsaszín-lila virágoktól szegélyezve. A giccset csak egy-egy vízesés vagy legelésző őzek enyhítették. Queenstown maga egy hosszú, Z alakú tó partján fekszik, ide igyekeztünk a folyóval együtt. Ez a tó a Tekapo-val ellentétben sötétkék, és a hatalmas hegyek közvetlenül a vízből nőnek ki. A legenda szerint régen egy óriás aludt itt a mederben, de ez nyugtalanította a környéken élő maorikat, ezért egy éjjel rágyújtották az ágyát. Ahogy az óriás égett, a hó megolvadt a hegyeken, lefolyt és kialakította a tavat, meg kioltotta a tüzet. Szegény gigászunk harmadfokú égési sérülésein ez már nem segített, meghalt, de a szíve nem égett el, azóta is dobog a tó közepén, fura, 50 percenként változó árapályt okozva. Igaz kell legyen a történet, mert a vízszint tényleg óránként változik. 

Persze nem csak erre épül az idegenforgalom, télen síelni lehet, nyáron (ugyanazt a sífelvonót használva) bobozni, zipline-on csúszni, downhill biciklizni vagy bungee jumpingolni. Ez a két utóbbi verzió elég durva, de a bobot és a zipline-t (alias flying fox) kipróbáltuk. 2-3 méter magasan, fenyőfák között süvít a repülő róka: a kevésbé félős turisták megpróbálhatnak fejjel lefelé utazni vele. Nem ijesztő, de nem is könnyű: három próbálkozásból kétszer csak a hanyattfekvő "döglött teknős" pózig jutottunk. 

A hegyről leérve a sífelvonó aljában nem az Ausztriában megszokott hütte várja a turistákat, hanem egy Kiwicentrum, ahol meg lehet nézni élőben Új-Zéland nemzeti madarát. A kiwi egy röpképtelen, gombócforma madár hosszú csőrrel. Éjszaka közlekedik, rovarokat túr ki a talajból, mint egy hangyászsün, de bogyókat is eszik. Gyorsabban tud futni, mint az ember, cserébe szárnya annyi sincs, mint egy pingvinnek. Viszont van csontveleje, ez semelyik másik madárfajnak nincs, és félkilós tojásokat rak, ami rekord a testméretéhez képest. Mindehhez ráadásul a kiwik olyan mókásan sétálnak, mint a kultúréhes nénik a múzeumban; nem csoda, hogy az Új-Zélandiak a szívükbe fogadták őket. Mi is ellágyult szemekkel néztük a bogárlakomába merült, fontoskodva sürgölődő kiwit, aki viszont egyáltalán nem hatódott meg attól, hogy 17 ezer km-t utaztunk a kedvéért. Egy idő után meg is unt minket és hátat fordított, jelezve, hogy az audenciának vége: vettük az adást, és távoztunk. Hamarosan a várost is ott kellett hagyni, noha Queenstown-ban még akármennyi időt el tudtam volna tölteni: gyönyörű tó, szép város, sok jóféle sör, vitorlások, futóösvény a víz partján - a világvége jobb helyen nem is találhatott volna.