Megérkeztem hát Far Far Away-be, ahol a kismalac, az üveghegy és társai tartózkodnak és a kiwik a fejükön állnak. Lovaglási kísérletem helyszíne 12 órára van a GMT-től és 17,000 km-re Budapesttől, vagyis otthonról nézve valóban az Isten háta mögött helyezkedik el. Maga a lovarda még helyi viszonylatban is elszigetelt, Christchurchtől 80 km-re fekszik szép zöld hegyek-völgyek-lankák között. Kowhai Farmnak hívják, mivel az alapító nagyszülők negyven éve kezdték a businesst egy lovas vendégházzal egy kowhai fa (spéci kiwi akácfa) tövében.
A farm azóta is családi vállalkozás, bár szépen kinőtte magát: 90 lovat tartanak, és nem csak a régió összes pónifan kisgyereke jár ide, hanem sok japán és amerikai turista is. Ahogy átautóztunk a birtokon, futólag megpillantottam a legelésző lovakat és az ugrató- meg a díjlovagló arénát; kezdett úgy festeni, hogy jó helyre jöttem. Chris, akivel korábban leveleztem és aki behozott a reptérről, megmutatta a szobámat: nagy ágy sok puha paplannal, hatalmas, a mezőre és a lovakra néző ablakok és egy óriási bokor futórózsa az ajtó mellett.
Megállapítottam, hogy valami kifürkészhetetlen okból a helyi VIP suite-ot kaptam, aztán követtem Christ az ebédlőbe, ahol bemutatott a többieknek. Nem voltak sokan, csak a család és három lány, mert épp lement a hétvégi vendégáradat. Chris felesége, Becky egy farmerlány kiadású Cameron Diaznak bizonyult, a két gyerekük ennek megfelelően szőke és nagyon kékszemű (gyerekszerető nőtársaim biztos gügyögő üzemmódba váltottak volna). Cayla, a nagyon kedves kanadai lovász-segéderő lány, két kiwi tinédzser és Pepper, egy öreg labrador egészítették ki a csapatot.
Azonban a grand finálé még hátra volt: épp megvacsoráztunk, amikor megérkezett a főnökasszony. Bár közel jár a hetvenhez, nem hiszem, hogy valaha valaki "Granny"-nek merte volna szólítani a McGalagony-szerű hölgyet, aki azonnal uralta a helyiséget, amint belépett. A Kowhai Farm úrnője vesébe látó tekintetével engem is azonnal felmért, de nem fecsérelte az idejét udvarias smalltalkra. Az a típus volt, aki három dolgot csinál egyszerre, miközben semmi nem kerüli el a figyelmét, finoman ironikus kritikája előtt pedig gyenge nádszálakként hajolt meg az egész udvartartás. Ámulattal vegyes érdeklődéssel figyeltem félelmetes hatékonyságát és rögtön a bűvkörébe kerültem. Az elkövetkező két hétben nekem is ő parancsolt, de nem bántam. Aki ismer, sejtheti, hogy inkább csodáltam elegánsan cinikus humorát, kimeríthetetlen tudását és maximalizmusát: jobb tanárt nem is kívánhattam volna. Megint csak jó szerencse kísért és jó helyre kerültem: már csak annyi dolgom volt, hogy bírjam izomzattal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése