A laosziak többsége mezőgazdasági és fakitermelési célokra használja az elefántját, ha van neki. Tekintve, hogy szegény dumbók ezt nem élvezik, noha elvileg védendő állatok, az állam próbálja rábeszélni elefánttulajdonos polgárait, hogy nyergeljenek át az idegenforgalomra. Mi ma megpróbáltunk hozzájárulni a turisztikai üzletág izmosításához és befizettünk egy elefántogolásra. Attól eltekintve, hogy az elefánt nagyobb, mint a ló, elég hasonlóan működik. Viszont sokkal kényelmetlenebb: mivel hatalmasakat lép, a szegény turista zsákként himbálódzik a hátára szerelt padon, lábait az elefánt gyéren szőrös vállán nyugtatva. Az elefánt ugyanis szőrös (nekem ez meglepetés volt): nem olyan simabőrű, mint pl az orrszarvú, hanem erős, bár ritkás fekete szőrszálak borítják a testét, meg lehetett simogatni, amikor felszálltunk.
Körbecammogtunk a dzsungelben, megetettük a kiselefántot banánnal (héjastul szereti), aztán közlekedési eszközt váltottuk és átcsónakáztunk a Mekong másik oldalára megnézni a Buddhabarlangot. Itt kb 4000 szobrocska található a szent emberről, kőből, fából, aranyból, mindenféle. A barlangban a buddhisták térfoglalása előtt Phi folyamistent imádták, innen jött az ötlet, hogy idepakolják a szobrokat. Miután kibámészkodtuk magunkat, újból hajóra kaptunk, most hosszabb útra vállalkozva: a Mekongon csónakáztunk vissza Luang Prabangba. Eddigre kisütött a Nap, így a viszonylag sekély és szétterülő, az iszaptól vöröses színű folyó szépen csillogott a napsütésben, míg a partjain tömör falat alkotott a harsogó zöld dzsungel.Egy óra hajókázás után a külvárosban szálltunk partra, hogy megtekintsük a helyi kézművestelepet. Főleg szőnek, sálakat, futókat, falidíszeket, fából készült szövőszékeken. A másik népszerű iparág a papírkészítés: pálmából, bambuszból, sőt, elefánttrágyából is gyúrnak merített papírt, ebből készülnek az éjszakánként a várost bevilágító lampionok. A trágyapapírnál is extrémebb termék a rizswhiskey, amibe skorpiót, kobrát vagy százlábút is palackoznak (a százlábús változat a helyi viagra, azután akár ötször is...). Mi most kihagytuk a vásárlási lehetőséget, és a reptér felé vettük az irányt: a következő állomás Hanoi lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése