Amíg Hanoi nyüzsgő nagyváros, Hoi An egy történelmi városközpontba és köré épült elbűvölő turistacsapda. Maga az óváros a legérdekesebb látványosság: eklektikus kínai-japán-francia-vietnámi exkikötő, árnyas fákkal, színes utcákkal, lampionos hidakkal. Mindebből azonban mi az érkezésünk napján nem sokat láttunk, önhibámon belül, ugyanis én egy másik autentikus ázsiai turistaélmény felderítésével voltam elfoglalva: rosszul lettem. Meg kell vallani, nagyon látványosan adtam elő: azt a részt, amikor a toxikus tengeri herkentyű eluralta a szervezetemet és papírfehér szájjal majdnem elájultam, sikerült a Hanoi-Danang repülőútra időzíteni. Ezzel elértem, hogy a stewardessek Vészhelyzet-stílusban hajoljanak fölém, miközben a gép padlóján fekve próbáltam visszaáramoltatni a vért a fejembe, apám pedig a lábamat tartotta és a pulzusomat számolta. Határozottan menő. Sajnos parádés magánszámom azzal a következménnyel járt, hogy ki kellett hagyjuk az etnográfiai múzeumot Danangban és a vacsorát.
Másnap azért feltámadtam, hogy megnézhessük a My Son romtemplomot és a már említett óvárost. My Son az egykorvolt királyok saját különbejáratú imádkozóhelye volt, hindu irányultsággal. A szentélyeket vörös agyagtéglából emelték és cement helyett gumifalével ragasztották össze. A domborműveket a már kész épület falába vésték - jó ötlet, csak elrontani nem szabad. Az egész komlexum hatalmas és gyönyörű - lehetett, mielőtt a 90%-át elpusztította az amerikai szőnyegbombázás. Megnéztük, ami maradt, aztán visszamentünk a városba, ahol a kiköpött Tininindzsa-harciteknős idegenvezető elvitt minket egy kínai templomba és néhány régi, szépséges faragásokkal díszített lakóépületbe és kereskedőházba. A templom volt a legszebb, sárkányokkal, tömjénspirálokkal és tengeristenek szobraival. Az utolsó állomáson viszont csapdába ejtettek minket egy népzenei előadással. Nagyon autentikus volt, de a frekvencia és az időtartam kirojtozta kissé az idegeinket. Végül megszöktünk, és inkább sétáltunk egyet a folyóparton, ahol sötétedés után kigyúltak a selyemlampionok, elfeledtedtve a hányattatásokat és az általam látott legszebb ázsiai városkává változtatva Hoi Ant.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése