Egyik este épp a csontjaimat fájlaltam az egész napos lovaglás után, amikor Cayla izgatottan bekopogott, hogy van-e kedvem megnézni a Christmas Light-ot. Mit tudtam én, mi az és hol van, de miért is ne? Úgy képzeltem, hogy a szomszéd városkába megyünk ahol majd a polgármester vagy a TSZ elnök felkapcsolja az égőket a főtéren. Egyszer már jártunk ott, akkor napvilágnál, amikor Caylának kerestünk túrazoknit: a város méreteiről talán jó képet ad, hogy nem volt egy ruhabolt sem, és zoknit sehol nem árultak (végül a hitközségi secondhandben kaptunk egy párat ingyen). Ennek fényében joggal gondoltam, hogy a karácsonyi lámpagyújtás is szolid kisvárosi esemény lesz. Tévedtem, nem a városba mentünk, és szó sem volt ünnepélyes gyertyagyújtásról: a semmi közepén parkoltunk le valahol Christchurch mellett. Üres volt a táj, de a sövényfalak mögött árulkodó diszkófények pásztázták az eget. Először azt hittem, vurstliba tévedtünk, de nem: a bejáratnál a felirat büszkén hirdette, hogy a Christmas Wonderlandben járunk. Beljebb teljes fény- és hangerővel vágott fejbe a culture shock. A néhány négyzetméteres alapterületű installációk annyi kivilágított, motorizált és csillámló karácsonyi giccsdíszt tartalmaztak, mint az összes osztrák tartomány együttvéve. Nem tudtam, hova nézzek: a kéménybe szorult rénszarvasokra, a bálnán lovagló Mikulásra, a tehén alakú karácsonyi égőkre vagy a pingvinekkel hancúrozó piros sálas csirkékre. Az ájtatünnepi cukiságbazár fölött megszámlálhatatlan karácsonyfa színes égődíszei lüktettek a hangszórókból dübörgő metálzene ütemére, érdekes kontrasztot alkotva az alant munkálkodó Mikulásokkal. A kijáratnál az értelmi szerző és tulaj farmer elárulta, hogy a fény- és lézershow a neten is megtekinthető, így megosztanám, Merry Kiwi Christmas to everyone!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése