2012. november 23.

A kínai büfén túl, egy messzi-messzi galaxisban


Hol voltam, hol nem voltam, éltem egyszer egy közép-európai városban, ahol az ázsiai konyha egyet jelentett a zsírban úszó, Erős Pistával nyakon öntött tésztával és a szezámmagba panírozott csirkeaprólékkal. Aztán vállamra kanyarítottam a bölcsésztarisznyámat és elindultam világot látni, szerencsét próbálni. Ha sárkányt nem is öltem (nem is fogok, ha találok egyet, inkább megsimogatom mind a hét fejét), a thai konyha tanított egy pár új dolgot a curryről és a tavaszi tekercsről. Előbbi itt inkább leves, mintsem fűszerkeverékkel feljavított pörkölt; utóbbi hajszálvékony rizstésztába tekert roppanós pároltzöldség, nem pedig fritőzben áztatott tésztában szomorkodó löttyedt répa. És a meglepetések nem érnek véget. Kóstoltam aranyszínű, édes-sós földimogyorószószt, kókusztejben fürdetett banánt, töltöttuborka-levest, csípős papayasalátát rákkal és vízi spenótot. Ez utóbbi angolul az elegáns morning glory névre hallgat, és halszósszal meg szójababbal párolva elképesztően finom. Ettem extrémen hangzó dolgokat is: nyers rákot, sós kókuszzselét - hernyót nem, bár láttunk akkorákat az út mentén, mint egy hotdog virsli. Csábos hernyók ide vagy oda, a kedvencem, a totális extázis, a gyümölcs. Az igazi, frissen szedett, napon érett ananásznak, mangónak, banánnak és papayának olyan zamata van, amit sajnos a tescoból szervált daraboknak megközelíteniük sem sikerül. És a kókusz... totálisan belezúgtam. Mint kiderült számomra, a kókuszdió eredetileg hatalmas és zöld: amit otthon lehet kapni, az csak a csoffadt belső mag. A kicsit éretlen, friss, zöld kókuszban lakik a kókuszvíz (nem tej!). Egy nagy késsel "kihegyezik" a golyót, aztán lecsapják a hegyes végét, és már lehet is inni a frissítő (és állítólag nagyon egészséges) kókuszvizet. Az élvezetek fokozására a kiürült kókuszt fel lehet vágni és kienni a belső fehér részt, ami ilyen friss kókusznál még teljesen puha. Ezenfelül a piacon még láttam rózsaszínű sárkány- és pikkelyes kígyógyümölcsöt, többféle szőrös-színes licsit és egy csomó olyan egyéb magot, bogyót, akármit, amiről korábban azt se tudtam, hogy létezik: alig várom, hogy azokat is kipróbáljam. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése