Az elmúlt napok kavargása, a folyamatos keresgélés, térképen
mutogatás, a reptéri hotelek, taxik és buszok után olyan volt megérkezni a
szigetre, mintha egy mesébe csöppentem volna. Onnantól kezdve, hogy kihajóztunk
Phuketről a világoskék tengerre a dzsungelsapkát viselő vörös-fekete szigetek
és sziklák közé, a táj egy képeslapra hasonlít, olyanra, amilyeneket az ember
az utazási irodák kirakatában lát, de igazából soha nem hitte volna, hogy
tényleg létezik.
Természetesen a tengerpart fehér homokos-pálmafás, a kikötőből
a jógaközpontba vivő utat pedig mindenhol színes virágokkal teli bokrok és
gumifa-erdők szegélyezik. Mikor megérkeztem, bemutattak új lakóhelyemnek, ami
egy bungaló a tenger partján, egyike a tucatnyi házikónak, amelyek a központi
étkezőt és a jógatermet veszik körül. A falait bambuszból fonták és az egészet
kitölti egy moszkitóhálóval királykisasszonyossá baldachinosított ágy. Tartozik hozzá még egy tenyérnyi fürdőszoba
és egy hintaággyal felszerelt tornác, ami a virágokon és a pálmafákon át a
tengerre néz: ennél tökéletesebb már nem is lehetne. Miután beköltöztem,
megismerkedtem a többi vendéggel, és két jógaoktatóval. A létszám általában 8
fő körül mozog, az emberek jönnek-mennek, sokan csak pár napra maradnak, de
olyanok is vannak, akik három napra jönnek, aztán itt ragadnak másfél hétre. Az
oktatók négyen vannak összesen, de sosincsenek egyszerre itt, az órákat
felváltva tartják. Reggel és délután van egy-egy kétórás jóga: amikor én
megérkeztem, késő délelőtt, még bőven volt szabadidő a fél 5ös délutáni óra
előtt és a többiek épp a tengerpartra indultak. Lelkesen csatlakoztam, örülve
az alkalomnak, hogy közelebbről is megnézhetem a kókuszpálmákat és a fehér
homokot. Órákig lubickoltunk a tengerben; a víz hihetetlenül selymes, puha és
meleg. Hullámok alig vannak, medúzát, cápát és gonosz örvénylő áramlatokat
pedig messziről sem látni, minden nagyon békés. A helyiek is barátságosak:
mivel itt nagyon kevés a turista, nem nagyon beszélnek angolul, de mindenki
szélesen mosolyog és integet. Megjegyezném, ha valaki agresszív népségnek
tartja a muszlimokat, érdemes eljönni ide: a szigeten lakók 90%-a az iszlám
vallást követi, de ilyen jóindulatú népeket ritkán látni. Egyszóval olyan a
hely, mintha minden összeesküdött volna, hogy jól érezzem magam, én pedig
igyekszem eleget tenni ennek az elvárásnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése