Olvadás

A tegnapi este tényleg elég fagyosra sikeredett, meleg vacsorát ugyan kaptam, de az ebédlőben maximum tíz fok lehetett, és akkor azt a kettőt is beleszámoltam, ami kintről jött be. Nem sírtam nagyon, amikor magunk mögött hagytuk a Lobuchei barakkszállást és elindultunk a következő völgy és egy újabb hágó felé. Felé, ugyanis a hágó nem mai feladat volt, megtorpantunk előtte, Dzonglában egy laza kétórás séta után. Az új völgy sokkal keskenyebb, és a benne folyó patakot egy földcsuszamlás lezárta, egy nagyon szép opálos kék tavat alakítva ki. A hágó látszik innen, de az legalább 5 óra mászás, és ebben a keskeny völgyben hamar lemegy a Nap, ezért hagytuk holnapra. Én örültem neki, mert ezen a szálláson kellemes meleg van, és valóságos palota a lobuchei farostlemez-porfészekhez képest. Ráadásul így is túl gyorsak vagyunk: úgy tűnik, marad majd két plusznapunk, amikor visszaérünk Namche Bazaarba. Bipin örül, mert 23-a valami nagy hindu ünnep (nem forradalom, valami más), és így mulathat a barátaival. Én meg majd kitalálom, mit kezdjek magamal - gondolom, élvezem majd, hogy lesz internet és meleg zuhany. Ma a napfényt élveztem, kiolvadtam kicsit a lobuchei jégverem után, annyira, hogy még hajat is mostam a diszkréten jeges patakban. Más feladatom nincs is mára, kivéve, hogy elkalapáljam Bipint römiben; holnap pedig nekivágunk a Cho La Pass-nak Gokyo felé.