Az első hét végén egy ausztrál pár foglalta el az
egyik megüresedett bungalót a jógaközpontban. Első sorban valószínűleg Sharon,
egy canberrai masszázsterapeuta lány akart jönni, ő lelkesen járt órákra és persze
masszázskezelésekre is (szigorúan szakmai céllal). A barátja, Chris, inkább
csak kísérte: a jóga, mint udvariasan megfogalmazta, "not for me at this
point of my life". Ennek ellenére eszébe se jutott az AC alatt gubbasztani
egész nap, inkább a szigeten motorozgatott. Egyik délután épp a strand felé
igyekeztem naplementei fürdőzésre, amikor szembejött velem a robogóján, a
szokásosnál is boldogabb vigyorral. Annyira jó hangulatban volt, hogy külön
leszállt a motorról, hogy beavasson titkos tervébe (és egyben felvilágosítson,
hogy miért is láttuk az elmúlt napokban faágakkal rohangászni a tengerparton
jógaórák alatt). Chris jó ausztrál módjára kitalálta, hogy barbecue-t csinál az
egész csapatnak, tengerparti tábortűzzel, gitárral, ahogy kell. Ha eddig nem
akartam volna elköltözni Down Under, ez a hozzáállás meggyőzött volna, hogy
Ausztráliában a helyem. Mire vége lett az esti jógának, meg is rakta a
tábortüzet és alkalmasabb eszköz híján egy hatalmas serpenyőben grillezte a
frissen vásárolt rákokat, bébikukoricával, zsenge zöldborsóval, fokhagymával és
olívaolajjal. Amíg ő mindezeket művelte, mi salátával és rizzsel egészítettük
ki a kompozíciót, Maegdin pedig behangolta a gitárját. Gyönyörű este volt,
ragyogtak a csillagok, csak az éneklésre tett gyenge próbálkozásaink zavarták
meg a balzsamos esti idillt. Nekem duplán boldogító volt ez a spontán barbie:
nem csak arra az estére örültem neki, hanem jó ómen is az eljövendő évekre,
amelyek remélhetőleg számtalan spontán tengerparti bbq-t tartalmaznak majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése