A Cho La - Dragnag - Gokyo nap méltán pályázhat a
legfárasztóbb címre. Azzal kezdtem, hogy éjszaka sikerült kigubóznom a
fagybiztos takarógubóból, és megfázott a torkom. Hajnalban indultunk: a Cho La
Pass tulajdonképp egy gleccseren vezet át. Minden köhögés ellenére nagyon szép volt,
mint egy óriási csúszda, úgy kanyarodott le a hegyről, mi csak az alját
kereszteztük. Nem is olyan nehéz sétálni rajta, mivel nem tükörjég, hanem kis
kavicsokkal összecementesedett, havas jég. A napszemüveg is igen jól jött, egy
fél percre vettem le, de megértettem egyből, miből lesz a hóvakság. A hágó
másik oldala nemes egyszerűséggel a "Slippery Path" névre hallgatott,
és olyan is volt: gurulós temészetű kövekből álló földcsuszamláson
kapaszkodtunk lefele. Ekkorra már eléggé kinyúltam, de még végtelen számú
szeszélyes föl-le domb következett, majd egy, a lobucheinél is szélesebb
gleccser "meddőhányóján" kellett átvágni, hogy megérkezzünk végre
Gokyoba. Gokyo egy gyönyörű kék hegyitó partján fekszik, a legtöbb hotelből
nagyon szép rá a kilátás. Sajnos mi nem kaptunk helyet a normális hotelben
(első gikszer az út során), és a falu végi kurta kocsmában kellett
megszállnunk, ami meglehetősen hideg és huzatos volt. Bátor kalandornő vagy
sem, itt kicsit megtörtem, és végül az egyetlen meleg helyen, az ágyamban,
takarók alatt olvasva vészeltem át a délutánt némi Strepsils társaságában.
Kalandornők is lehetnek náthásak. Mára, ahogy reméltem, minden megszépült:
ragyogó napsütésben kapaszkodtunk fel a Gokyo Rire, a tó melletti csúcsra,
ahonnan nemcsak a gleccsertavakra, de körbe a csúcsokra is gyönyörű a kilátás.
Az út elég meredek volt, még lefelé is fárasztó, leginkább néhány óra
oxigénhiányos lépcsőgépezéshez hasonlítható. Délben átköltöztünk a szép, meleg
(!) hotelba, ahol jutottam némi internethez és egy meleg zuhanyhoz. A
nagyközönség szórakoztatására, a zuhany (az első Namche Bazaar óta) a
következőképp működik: az ember lánya fogja kis motyóját, bevonul egy
hullámpala bódéba és a falra frissen felakasztott aprócska gázkazánból kinyeri
az égetően forró vizet (igaz örömmel forrázva le magát). A műanyag zuhanytálca
közvetlenül a szennyvízgödör fölé van függesztve, szigetelés, padló nuku, hát
ne tessék ugrálni. És ez a luxusverzió: a másik lehetőség a "bucket
shower", vagyis kapsz egy zárt helyiséget, egy vödör melegvizet meg egy
széket, aztán boldogulj. Mindenesetre ennyi luxus engem már boldoggá tett, most
azt várom, hogy a frissen megismert ausztrál-amerikai lányok visszajöjjenek a
sétából, és együtt vacsorázzunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése